<5>I.rèsz

A kranioszakrális terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívüli módon hatékony kezelési forma, amely egyre elterjedtebbé válik széleskörű alkalmazási lehetőségének és a szervezet öngyógyító mechanizmusaira, természetes védekezőképességére gyakorolt hatásának köszönhetően. Jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást gyakorolhatunk a test egyéb részeire, szerveire, szervrendszereire. A terápia célja a kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az izületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.

A kranioszakràlis terápia anatómiai alapja

A terápia alapja a kranioszakràlis rendszer, amely a keringési és légzési rendszer mellett a szervezet harmadik nagy ritmusát képezi. Ez egy élettani rendszer, amely minden aggyal és gerincvelővel rendelkező élőlényben megvan. A craniosacralis elnevezés a cranium (koponya) és a sacrum (keresztcsont) funkcionális egységére utal. A rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater) és az abban képződő és keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll.

A testben minden ideg kapcsolatban áll a dura materrel. Ebben a kapcsolatban – fizikai vagy lelki sérülések miatt – kialakuló gátak akadályozhatják az agyi-gerincvelői folyadék áramlását, amely különböző rendellenességekhez vezethet. Az agyhártyák mellett minden olyan csont részét képezi a rendszernek, amely érinti az agyhártyákat és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes állományt. Ezek a csontok is állandó mozgásban vannak, és minden csontnak megvan a maga mozgástere. Amikor egy csont kimozdul ebből az adott mozgástérből, vagy egyáltalán nem mozog, az az agyi-gerincvelői folyadék áramlásának akadályozottságát jelenti.

Ha felborul az egyensúly a rendszerben, az nem csak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros. A craniosacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirokkeringéssel, a légzőrendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont-izomrendszerrel…